Concordia gőzmalom részvénytársaság
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros gazdasági szerepének fejlődése. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott ugyanis az élelmiszerekre, így a gabonára is. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. Közlekedési szempontból viszont elengedhetetlen volt a Duna közelsége.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
1865/1866-ban került sor a Concordia Gőzmalom Részvénytársaság, mint az egyik legnagyobb kapacitású budapesti malom megalapítására a IX. kerületben, ahol a legtöbb fővárosi malom koncentrálódott. A malom a Duna közelsége miatt a Soroksári útra épült.
A malom fejlődése az 1873-as tőzsdekrach után töretlenül haladt előre. Ezt követően a gőzmalom a Hatvany-Deutsch család tulajdonába került. A család ezután még terjeszkedni is tudott: beolvasztotta Kohner Zsigmond és Fiai, illetve Brüll Henrik és Fiai vállalatokat. 1892-ben került sor az első tűzesetre a malomban: ekkor százezer forintnyi kár keletkezett, de a malom fő épületeit és berendezéseit a gyorsan kiérkező tűzoltók, illetve katonák meg tudták menteni. Ennek köszönhető, hogy amint az 1873-as válság után, úgy a tűzesetet követően sem történt jelentősebb csökkenés a gőzmalom által feldolgozott gabona mennyiségét illetően.
A cég első ízben történő szanálására 1901-ben került sor, amikor a gőzmalom anyagi helyzetének rendezésében a Hazai bank valamint a Deutsch Ignác és fiai vállalat működött közre. 1902. január 24-e virradóra leégett a teljes malom: ez volt a második tűzeset. Az összes veszteség 2 millió 420 ezer Korona volt. A tűzoltásban két tűzoltó is halálát lelte. Ezzel lehet összefüggésben, hogy lecsökkent a vállalat árfolyamának értéke is.
A malom leégése utáni években sor került annak rekonstruálására, miközben technikai fejlesztéseket is végre tudtak hajtani. 1911-ben állították fel az elevátort , illetve az új gabonaraktár-telepeket. Ennek köszönhetően a Concordia bővíteni tudta az érdekeltségébe tartozó vállalatokat. 1913-ban előbb a Nagykikindai Gőzmalom Részvénytársulatot, majd 1915-ben a Zsombolyai Hengermalom Részvénytársaságot integrálta.
A malommunkások által is liberálisnak tartott Concordia malom megállapodásra törekedett a munkásokkal már a századfordulón. Ennek tanúbizonyságául 1912-ben munkásjóléti és nyugdíjalapot hoztak létre. Mivel a munkások a korszakban nem rendelkeztek államilag elismert nyugdíjjal, ez valódi segítséget jelentett a Concordia dolgozóinak. Harminc évnyi folyamatos szolgálati idő esetén járt a nyugdíj, rokkantság esetén ugyanakkor már tíz évnyi munka is elegendőnek számított.
Jelentősebb válságidőszak volt a malomipar számára az első világháború és az azt követő időszak. A legnagyobb probléma abból adódott, hogy a malomipar nem tudta teljesíteni a trianoni Magyarország gabonaigényét sem. 1923-ban már harmadszor történt tűzeset a malomban. 1925 végén nagy áremelkedés következett be a nemzetközi gabonapiacon, s mivel mindenki áresésre számított a túltermelés miatt, a magyarországi befektetők napok alatt korona-milliárdokat vesztettek. 1926 februárjában Hönich Henrik vezérigazgató öngyilkos lett azt követően, hogy a vállalat részvényeinek értéke 75%-kal csökkent. Az esettel a sajtó is részletesen foglalkozott: először csak Hönich eltűnéséről tudósítottak, s azt spekulálták, hogy eltűnése összefüggésben lehet-e a vállalat anyagi helyzetével. Fény derült rá, hogy a cég milliárdos veszteséget szenvedett Hönich chicagói tőzsdén történő tevékenysége miatt. Ráadásul, az első világháború alatt a hadseregvezetőséggel kötött lóabrak-kereskedelem révén szerzett vagyonából vásárolt 1400 holdnyi földjét bírósági úton elvették tőle, s visszaadták azt eredeti tulajdonosaiknak. A 20–30 milliárd koronára becsült veszteség után az üzemben leállították a termelést, felmondtak a 200 munkásnak és számos tisztviselőnek, illetve az igazgatói testületnek is.
A vállalatot sokéves agonizációját követően – miután veszteséggel üzemelt – 1939-ben a Hazai Bank leállította. Az államosítást követően, az 1948-ban megszervezett Malomipari Igazgatóság vezetése alatt, majd 1951-től a 19 megye malomvállalatai között működött. A Concordia ekkor már csak raktárként funkcionált. 1978-ban az épület új funkciót kapott: megnyílt a Malomipari Múzeum, amely 1984-től országos gyűjtőterületi szakmúzeummá alakult, amely 2012-ig működött. A gőzmalom épülete jelenünkben is áll és irodaházként funkcionál.
Felhasznált irodalom
Félegyházy Ágost – Lendvay Sándor (szerk.) 1900: Tőzsdei értékpapírok. A Budapesti Tőzsdén jegyzett értékpapírok ismertetése és magyarázata 2. Budapest
Ferencváros egykor a malmokról volt ismert – A Gizella és a Hungária újjászületve őrzi a múltat. 2021. július 13. https://pestbuda.hu/cikk/20210713_ferencvaros_egykor_a_malmokrol_volt_ismert_a_gizella_es_a_hungaria_ujjaszuletve_orzi_a_multat. Pestbuda.hu
Gönczi Ambrus 2016: A Concordia: Egy világhírű malom jubileumára. Honismeret (44) 4. 3–5.
Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Nagy Magyar Compass 1867–1939.
Sajtóanyagok 1867–1939.
Varga László 1981: A pénz urai. História (3) 2. 17–19.
Alapítás ideje: 1865
Megszűnés ideje: 1939
Alapítók: Strausz Rafael, Schopper E. A., Perlmutter Jakab, Strobencz Alajos, Rosenfeld Károly, Fischl Gusztáv
Meghatározó vezetők:
1874–1875 | Wiedenkeller D. |
1876–1877 | E. A. Töröry |
1878–1893 | Heinrich István |
1894–1899 | Csányi Ágoston |
1900–1939 | báró hatvani Hatvany-Deutsch Károly |
Főtevékenység: malomipar
Fő termékek:
búzaliszt, dara, korpa |
Székhelyek:
1874–1881 | Budapest IX. Soroksári-út 77. |
1882–1904 | Soroksári út 88–92. |
1905–1907 | Budapest IX. Ráday utca 88–90. |
1908–1939 | Budapest IX. Soroksári út 24. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Alapítás ideje: 1865
Alapítók: Strausz Rafael, Schopper E. A., Perlmutter Jakab, Strobencz Alajos, Rosenfeld Károly, Fischl Gusztáv
Meghatározó vezetők:
1874–1875 | Wiedenkeller D. |
1876–1877 | E. A. Töröry |
1878–1893 | Heinrich István |
1894–1899 | Csányi Ágoston |
1900–1939 | báró hatvani Hatvany-Deutsch Károly |
Főtevékenység: malomipar
Fő termékek:
búzaliszt, dara, korpa |
Székhelyek:
1874–1881 | Budapest IX. Soroksári-út 77. |
1882–1904 | Soroksári út 88–92. |
1905–1907 | Budapest IX. Ráday utca 88–90. |
1908–1939 | Budapest IX. Soroksári út 24. |
Telephelyek nincsenek beállítva
Fő mérföldkövek nincsenek beállítva
Szerző: Szabó Róbert
Concordia gőzmalom részvénytársaság
A gőzmalmok története összefonódik a székesfőváros történetével: bár a gőzmalmok már Buda, Pest és Óbuda 1873-as egyesítését megelőzően létrejöttek, kialakulásokra hatott a főváros gazdasági szerepének fejlődése. A népességnövekedés révén nagyobb kereslet mutatkozott ugyanis az élelmiszerekre, így a gabonára is. Az egymás után épült gőzmalmok abból a szempontból voltak előnyösek, hogy a gőzmeghajtás révén telephelyük szabadon megválasztható volt, hiszen működésükhöz nem szükségeltetett sem víz, sem szél. Közlekedési szempontból viszont elengedhetetlen volt a Duna közelsége.
A Magyarországon elterjedt ún. magasőrlés módja a következő volt: a gabona a raktárból először a malomba került, ahol a koptatóban megtisztították a nagyobb szennyeződésektől, illetve a héjtól. Az ún. tarár feladata az volt, hogy megtisztítsa a búzaszemet, mielőtt az a búzaosztályozó rostába került, ami képes volt rostálni a hibás búzaszemeket. A trieur a magok kiszűréséért, a kefélőgép a por eltávolításáért volt felelős. Az őrlést megelőző utolsó munkafolyamat a kondicionálás volt, melynek során a búzaszemek tömege 2–3%-ának megfelelő vizet adtak a búzához. Ezután pihentetés következett, majd a megtisztított búza többszöri törésen keresztül vált finom őrleménnyé. A nagyobb szemű dara kialakításához hengerszékeken, illetve hengerpárokon őrölték lisztté.
1865/1866-ban került sor a Concordia Gőzmalom Részvénytársaság, mint az egyik legnagyobb kapacitású budapesti malom megalapítására a IX. kerületben, ahol a legtöbb fővárosi malom koncentrálódott. A malom a Duna közelsége miatt a Soroksári útra épült.
A malom fejlődése az 1873-as tőzsdekrach után töretlenül haladt előre. Ezt követően a gőzmalom a Hatvany-Deutsch család tulajdonába került. A család ezután még terjeszkedni is tudott: beolvasztotta Kohner Zsigmond és Fiai, illetve Brüll Henrik és Fiai vállalatokat. 1892-ben került sor az első tűzesetre a malomban: ekkor százezer forintnyi kár keletkezett, de a malom fő épületeit és berendezéseit a gyorsan kiérkező tűzoltók, illetve katonák meg tudták menteni. Ennek köszönhető, hogy amint az 1873-as válság után, úgy a tűzesetet követően sem történt jelentősebb csökkenés a gőzmalom által feldolgozott gabona mennyiségét illetően.
A cég első ízben történő szanálására 1901-ben került sor, amikor a gőzmalom anyagi helyzetének rendezésében a Hazai bank valamint a Deutsch Ignác és fiai vállalat működött közre. 1902. január 24-e virradóra leégett a teljes malom: ez volt a második tűzeset. Az összes veszteség 2 millió 420 ezer Korona volt. A tűzoltásban két tűzoltó is halálát lelte. Ezzel lehet összefüggésben, hogy lecsökkent a vállalat árfolyamának értéke is.
A malom leégése utáni években sor került annak rekonstruálására, miközben technikai fejlesztéseket is végre tudtak hajtani. 1911-ben állították fel az elevátort , illetve az új gabonaraktár-telepeket. Ennek köszönhetően a Concordia bővíteni tudta az érdekeltségébe tartozó vállalatokat. 1913-ban előbb a Nagykikindai Gőzmalom Részvénytársulatot, majd 1915-ben a Zsombolyai Hengermalom Részvénytársaságot integrálta.
A malommunkások által is liberálisnak tartott Concordia malom megállapodásra törekedett a munkásokkal már a századfordulón. Ennek tanúbizonyságául 1912-ben munkásjóléti és nyugdíjalapot hoztak létre. Mivel a munkások a korszakban nem rendelkeztek államilag elismert nyugdíjjal, ez valódi segítséget jelentett a Concordia dolgozóinak. Harminc évnyi folyamatos szolgálati idő esetén járt a nyugdíj, rokkantság esetén ugyanakkor már tíz évnyi munka is elegendőnek számított.
Jelentősebb válságidőszak volt a malomipar számára az első világháború és az azt követő időszak. A legnagyobb probléma abból adódott, hogy a malomipar nem tudta teljesíteni a trianoni Magyarország gabonaigényét sem. 1923-ban már harmadszor történt tűzeset a malomban. 1925 végén nagy áremelkedés következett be a nemzetközi gabonapiacon, s mivel mindenki áresésre számított a túltermelés miatt, a magyarországi befektetők napok alatt korona-milliárdokat vesztettek. 1926 februárjában Hönich Henrik vezérigazgató öngyilkos lett azt követően, hogy a vállalat részvényeinek értéke 75%-kal csökkent. Az esettel a sajtó is részletesen foglalkozott: először csak Hönich eltűnéséről tudósítottak, s azt spekulálták, hogy eltűnése összefüggésben lehet-e a vállalat anyagi helyzetével. Fény derült rá, hogy a cég milliárdos veszteséget szenvedett Hönich chicagói tőzsdén történő tevékenysége miatt. Ráadásul, az első világháború alatt a hadseregvezetőséggel kötött lóabrak-kereskedelem révén szerzett vagyonából vásárolt 1400 holdnyi földjét bírósági úton elvették tőle, s visszaadták azt eredeti tulajdonosaiknak. A 20–30 milliárd koronára becsült veszteség után az üzemben leállították a termelést, felmondtak a 200 munkásnak és számos tisztviselőnek, illetve az igazgatói testületnek is.
A vállalatot sokéves agonizációját követően – miután veszteséggel üzemelt – 1939-ben a Hazai Bank leállította. Az államosítást követően, az 1948-ban megszervezett Malomipari Igazgatóság vezetése alatt, majd 1951-től a 19 megye malomvállalatai között működött. A Concordia ekkor már csak raktárként funkcionált. 1978-ban az épület új funkciót kapott: megnyílt a Malomipari Múzeum, amely 1984-től országos gyűjtőterületi szakmúzeummá alakult, amely 2012-ig működött. A gőzmalom épülete jelenünkben is áll és irodaházként funkcionál.
Felhasznált irodalom
Félegyházy Ágost – Lendvay Sándor (szerk.) 1900: Tőzsdei értékpapírok. A Budapesti Tőzsdén jegyzett értékpapírok ismertetése és magyarázata 2. Budapest
Ferencváros egykor a malmokról volt ismert – A Gizella és a Hungária újjászületve őrzi a múltat. 2021. július 13. https://pestbuda.hu/cikk/20210713_ferencvaros_egykor_a_malmokrol_volt_ismert_a_gizella_es_a_hungaria_ujjaszuletve_orzi_a_multat. Pestbuda.hu
Gönczi Ambrus 2016: A Concordia: Egy világhírű malom jubileumára. Honismeret (44) 4. 3–5.
Klement Judit 2012: Hazai vállalkozók a hőskorban. A Budapesti Gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Budapest.
Nagy Magyar Compass 1867–1939.
Sajtóanyagok 1867–1939.
Varga László 1981: A pénz urai. História (3) 2. 17–19.